A restaurálásról

A restaurálás elsődleges célja a műtárgyak állapotának megtartása, élettartamának meghosszabbítása és esztétikai értékének a megőrzése.

A konzerválás ma is alkalmazott alapjai a 18. században alakultak ki.

A beavatkozásokat alapos történeti és természettudományos diagnosztikai vizsgálat előzi meg, amely szükséges a szakszerű konzerváláshoz. Megvizsgáljuk a vászon szövését, a festékrétegek állapotát, a kép sérüléseit: fototechnikai és kémiai vizsgálatokkal, valamint mikroszkóppal.
Amennyiben a műtárgy állapota erősen romlott, vagy nagy mértékben sérült, első fázisban beavatkozó konzerválást végzünk, amivel megerősítjük a hordozót vagy fixáljuk a fellazult festékréteget.

A konzerválás menete és módszerei függnek a műtárgy anyagától, állapotától és sérüléseitől.

A fatáblák érzékenyek az őket körbevevő környezet nedvességtartalmára, és annak függvényében duzzadhatnak vagy száradhatnak, ami a hordozó vetemedését és a festékréteg leválását, pikkelyesedését idézheti elő. A fa hordozók másik nagy ellensége a rovar- és gombafertőzöttség.

A 15. századig a festmények hordozója a fatábla volt, az olajfesték megjelenésével egy időben jelent meg a vászon hordozó is.

A vászonképek esetén szintén okozhat károkat nem megfelelő páratartalom és hőmérséklet, emellett vászon, az alapozás és a festék anyaga, összetétele.
A sérült vásznat először javítjuk, kiegészítjük. A meglazult vásznat és festékréteget állapottól függően vákuumozással vagy vákuumozással és dublírozással erősítjük meg.

A konzerválás következő fázisa a tisztítás, amely során kutatóablakokat nyitunk a megfelelő tisztító anyag megtalálása érdekében, amivel a festékréteg károsodása nélkül távolítható el a lakkréteg. A lakk eltávolításának alapja, hogy az általában jobban oldódik, mint a festékréteg. A tisztítás az egyik legizgalmasabb és legszebb része a munkafolyamatnak, mivel a elsötétedett, megsárgult lakréteg eltűnésével előbukkannak a festmény valódi színei és esetleg rejtett alakzatai. A tisztítással nem csak felületi szennyeződést és az UV hatására elszíneződött lakkréteget, hanem bizonyos esetekben a korábbi retusok nyomait is eltávolítjuk.

Az alapozás és festékréteg hiányait tömítéssel pótoljuk. Ezt követi a hiányzó részek retusálása.
Retusálási technikából megkülönböztetünk beilleszkedő és megkülönböztető retust. A megrendelő igényeitől függ, hogy melyiket alkalmazzuk.

A befejező fázis a lakkozás, amellyel teljes egységet kap a kép, és megvédi a környezet káros hatásaitól.